Megható pillanatok történetei

A nap már a délutánba hajolt, az őszi szél kellemes friss fuvallatott hozott, mikor a szertartás végéhez közeledtem. Érezni lehetett a nyári virágok illatát a levegőben, amely lágyan ölelte körül az összegyűlteket. Az emberek szeme csillogott, az érzelmek mélyen, csendesen áramlottak a szívekben. Ahogy kimondtam az utolsó szavakat, éreztem, hogy a pillanat teljessége megérkezett – az, amikor a világ egyetlen pontja lesz, és mindenki érzi a szeretet varázsát.
Miközben összecsuktam a mappámat, egy mosollyal be fejeztem a szertartást, az ifjú házasok felém léptek.
Ők is ragyogtak, a szemükben hálás könnyek csillantak, ahogyan köszönetet mondtak.
Össze néztünk és a szavak helyett a csend beszélt köztünk, az a fajta csend, amit a legmélyebb érzések szülnek.
Aztán az újdonsült férj átadott egy gyönyörű csokrot.
A vörös rózsák élettel teli színe szinte megelevenedett a kezében. A szirmok puhasága, a színük mélysége – mind-mind olyan volt, mintha maga a szerelem gyűlt volna össze bennük.
“Ezt neked szántuk – mondta halkan, szemeiben ott csillogott az elérzékenyülés, mintha minden kimondatlan érzelem egyetlen pillantásba sűrűsödött volna. – Köszönjük, hogy a szertartásunk ilyen csodálatos lett.”
Ahogy átnyújtotta a csokrot, meglepődtem. A rózsák érintése olyan volt, mintha a szeretet és a hála minden egyes szálban ott lenne.
A vörös szirmok puhasága valahogy a nap pillanatával keveredett, és azt éreztem, hogy a boldogság ilyenkor kézzel fogható.
Megilletődve vettem át a virágokat, és egy pillanatra elvesztem a vörös rózsák színének mélységében.
Ahogy felnéztem, a házaspár mosolya megerősített abban, hogy a szívük legszebb gondolatait nyújtották át nekem. Egy szertartás, ami összefonja a szíveket, mindig több, mint puszta ceremónia – ez az a pillanat, amikor két ember szeretete egybefonódik, és én ennek az örök emléknek a részese lehetek.
A virágok illata és a szívemben lévő hála körülölelte a pillanatot.
A vörös rózsák pedig épp olyanok voltak, mint az a szeretet, amit aznap megpecsételtem:
szenvedélyes, mély és örök.
Köszönöm a bizalmatokat!
“Nagyon szépen köszönjük a pénteki napot. Annyira megható és szívhez szólóra sikeredett még apósom is megkönnyezte. 🥰Nagyon örülünk, hogy rád találtunk!Megható volt, őszinte, nem nyálas de mégis érzelmes és persze mégis kicsit vicces. Köszönjük szépen Viki! “😍🥰😘
Zs&Zs

Őszi szellő cirógatta a Podmaniczky Kastély hatalmas, rusztikus kapuit, miközben a fák lombjai aranyló színekben pompáztak. A nap lágyan tűzött át az ágak között, mintha maga is áldását adná Bianka és Máté nagy napjára. Ez a pillanat már eleve varázslatos volt, de az igazi csoda még csak ezután következett. A kastély elegáns termeiben egy szorgos csapat dolgozott azon, hogy minden tökéletes legyen. Mi, mint a pár által felkért ceremónia csapata, izgatottan, mégis magabiztosan vetettük bele magunkat a napba. A szerelem tapintható volt a levegőben, és a vendégek mosolya hamar elárulta, hogy ez az esemény különlegesebb, mint bármely másik. Ahogy a ceremónia kezdete közeledett, a vendégekkel könnyed csevegések, nevetések és apró részletek egyeztetése töltötte ki az időt. Az emberek szinte maguktól váltak a nap részesévé: vidáman kapcsolódtak be a játékokba, segítettek meglepetéseket szervezni, és közösen formáltak emlékezetes pillanatokat. Bianka mosolya, mikor az első lépéseit megtette az oltár felé, mindent elmondott: ez a nap tökéletesen az övék volt. Persze egy ekkora esemény sosem zajlik kisebb akadályok nélkül. De talán éppen ezek a váratlan helyzetek teszik élővé és szerethetővé az egészet. Amikor a dekoráció egy eleme nem került a helyére időben, egy gyors ötlet és némi kreativitás megoldotta a helyzetet. Az Örömanya pedig mosolyogva jegyezte meg: „Viki, nálad tényleg van minden, mindenre felkészülsz!”
Ez a dicséret különösen sokat jelentett nekem, hiszen tudtam, hogy a nap sikeressége nemcsak a páron, hanem a családon és barátokon is múlik. Kivételesen együttműködővolt a násznép minden tagja, kedvesek és szeretetteljesek voltak. Ahogy az este leszállt, és a kastély termeit betöltötte a zene, Dj Artist keverőpultja mögött egy varázslatos ritmusvilágot teremtett. A táncparkett megtelt boldog, mosolygós emberekkel, akik érezték, hogy ez a nap tényleg róluk és a szeretetről szól. Bianka és Máté még a késői órákban is egymás kezét fogva, csillogó szemekkel néztek egymásra, mintha csak most ismerték volna fel, milyen szerencsések. A munka véget ért, de a történet nem zárult le. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a párral; néha egy kávé mellett idézzük fel ezt a napot, néha egy üzenet erejéig cserélünk mosolyt a közös emlékeken. Bianka és Máté nemcsak egy csodás esküvőt kaptak, hanem egy maradandó köteléket is. Ezért szeretem, amit csinálok. Mert az esküvők nemcsak napok; ők pillanatok, amelyek örökre a szívünkben élnek.

Miért ez a kedvenc képem 2024-ben?

Hadd meséljek el egy történetet, ami számomra tele van vidámsággal, szeretettel és egy cseppnyi spontaneitással.

Az esküvők világában ceremóniamesterként és szertartásvezetőként a referenciafotók elkészítése a mi kezünkben van. Ez egy kicsit olyan, mint amikor a bűvész saját magát lepi meg a trükk végén: egyszerre kihívás és móka. A fotósok nem rólunk készítenek remekműveket, így marad az ügyesség és a “mázli”. (Sok esetben kapunk pár képet, amin rajta vagyunk.)

Ebben azonban szerencsém van, ugyanis a kedves férjem Benke László, akinek nemcsak a zenei érzéke kifogástalan, hanem néha még fotóz is engem! De térjünk vissza a pillanathoz, amiért ez a kép különleges.

Egy győri álompártól kaptam a felkérést, és az első találkozás a násznéppel a templom előtt történt.

Együtt készültünk az egyházi szertartásra, a hangulat még feszült volt hiszen ilyen nap csak egyszer van az életben (jobb esetben).

Bemutatkoztam, mosolyt varázsoltam az izgatott arcokra, és apró vidámságmorzsákkal próbáltam oldani a légkört.

És akkor jött a pillanat.

A menyasszonyi dobócsokrot épp óvtam, mintha az univerzum legféltettebb kincse lenne amikor egy lesifotós (Szuromi Ádám a megbízott fotós) elkapott.

A kép szinte magától meséli a történetet: a nevetést, a szeretetet, a spontaneitást. Ez a fotó számomra nemcsak egy mozdulat, hanem emlékek sokasága. Látom benne a fiatalok izgatottságát, a násznép mosolyát, és azt a megismételhetetlen érzést, amit csak egy esküvő adhat.

Minden alkalommal, amikor ránézek erre a képre, újra ott vagyok egy kis romantikával, egy kis vidámsággal és egy nagy adag boldogsággal. Szóval ezért ez a kedvenc képem 2024-ben.

Nem csak egy pillanatot őriz, hanem egy egész történetet.

2024 Egy szezon, amit bicegve, de boldogan táncoltam végig.

Kevesen tudjátok, hogy a 2024-es szezon számomra egy váratlan fordulattal indult.

Áprilisban sikerült összehoznom egy olyan bokaszalag-szakadást, amitől még a kedvenc magas sarkú cipőim is sírva menekültek a szekrény mélyére.

Lelkileg összetörtem…

Komolyan, ott ültem, merevítővel a lábamon, és azon aggódtam, hogyan fogom így a szezont végigcsinálni?

Addigra már lefoglalt esküvők sora várt rám, és bevallom, kicsit megijedtem.

De itt jött képbe a támogató családom! “Ezt is megoldod” – mondták mosolyogva, mintha csak egy apró akadály lenne.

A férjem, aki nemcsak az életben, de a munkában is társam, megnyugtatott:

“Ott leszek melletted, mindenben segítek!”

Nos, ha ő bízik bennem, akkor nekem is bíznom kell magamban.

Így búcsút intettem a magas sarkúaknak, és előkerültek a balerina cipők meg az overálok.

Azok az overálok, amelyek nemcsak praktikusak, de ápolnak és eltakarják a “gyönyörű” merevítőmet.

Igaz, a bicegés egyedi stílust adott a megjelenésemnek, de sem egy vérbeli szertartásvezető vagy ceremóniamester soha nem adhatja fel, nem igaz?

Tudtam, hogy minden feladatot kicsit korábban kell elkezdenem, hogy időben odaérjek, de a mosolyom és lelkesedésem töretlen maradt.

A férjem, az én titkos szuper-erőm, mindenben segített.

Nemcsak a logisztikában volt a társam, hanem abban is, hogy a jókedvem végig megmaradjon.

És tudjátok mit?

Így is minden pár boldogságra lelt!

A szertartás és a lakodalom forgatókönyve mindig pontosan követte a terveket. Ceremóniamesterként még a táncparkettre is felmerészkedtem – igaz, kezdetben csak óvatosan.

De hát ki hagyna bárkit magában ücsörögni?

Ahogy haladt előre a szezon, a lábam is gyógyult.

A szezon vége felé már a kedvenc körömcipőim is visszatértek, bár a 10 cm-es sarkakat inkább még pihenni hagytam.

Így a kezdeti nehézségek ellenére is kijelenthetem: egy fantasztikus, sikeres évet zártam.

És most? A körömcipőim már izgatottan toporognak a szekrényben, alig várják, hogy újra a parkett ördöge lehessek bennük.

A 2025-ös szezon indulása a küszöbön áll, és én alig várom, hogy újabb mosolyokat és boldogságot hozzak minden házasulandó pár életébe.

Kívánok nektek, kedves párok, örömteli készülődést és rengeteg boldogságot a nagy napotokon!

Szolgáltató kollégáknak pedig egy szuper sikeres évet.

Esetleg ha valaki bicegve érkezik, ne lepődjetek meg, lehet, hogy egy új trendet hoz!